A konfliktusok ellen ki kell álljanak azok, akikre a legtöbben figyelnek.
Ez ugye elég triviálisnak hangzik. Valahol az is. Az a csodálatos, hogy ez mérhető!
Vegyünk 56 iskolát Amerikában (felsősöket, 11-15 éveseket)! Ez nagyjából 24 ezer tanulót jelent. Kérjük meg őket, hogy
"adj meg 10 tanulót, akivel az elmúlt héten időt töltöttél személyesen vagy online."
Vegyük észre, hogy nem azt kérdezték, hogy kik a barátaid, vagy kiket gondolsz népszerűnek, hangadónak, stb. Azt szerették volna tudni, hogy kivel töltenek időt a diákok, azaz kik azok akiknek a viselkedésére figyelnek. Akivel együtt vagy arra figyelsz. Nem feltétlenül nézel fel rá vagy ilyesmi, egyszerűen tudod mi van vele, mit mond, mi érdekli, stb.
Másik igen fontos, hogy az online együtt töltött időre is rákérdeznek. Igen sokat mondjuk, hogy ellaposodnak az emberi kapcsolatok, mert már csak a virtuális térben találkozunk, s személyesen nem. A személyes találkozás hiánya a távolságokra vezethető vissza, a más életritmusra. Míg mi lecke után elmentünk a Heltaira (hétvégén!), addig a gyerekeink összejönnek egy chat szobában. Lehet akármilyen rossz véleményünk erről, ez is társasági érintkezés!
Szóval minden iskolában megtudták kik vannak leginkább a figyelem középpontjában.
Kérdéseket tettek fel továbbá, hogy megállapítsák mennyire elfogadott az iskolában a konfliktus.
As iskolák felében diákokat elhívtak minden második héten egy kis beszélgetésre a konfliktusokról. Megkérdezték, hogy milyen konfliktust érzékeltek az elmúlt időben és azt hogyan kezelnék. Próbálták rávenni a diákokat, hogy szólaljanak fel ezen konfliktusok / konfliktusfajták ellen. Ezek az "órák" normál tanulási időben voltak, 45 percig tartottak, s próbálták fiatalok számára érdekessé tenni. A meghívott diákok 55% jelent meg átlagosan rajtuk (nem volt kötelező).
Egyes iskolákban a sokak által megfigyelt diákokat hívták meg a konfliktuskezeléssel kapcsolatos gyakorlatokra, míg másokban a kevésbé megfigyelteket. Azaz megpróbálták kiszűrni, hogy mi a hatása a konfliktus ellenességet hirdető személyének az üzenet átjutásában.
Az év végén újból felmérték a kapcsolati hálókat és a diákok konfliktussal kapcsolatos elképzeléseit. A kapcsolatok körülbelül 42% maradt állandó. Ez normális ebben a korban. Sokat változhat, hogy kivel beszélgetnek, "lógnak együtt" éppen. A beszélgetéseket tartó és nemtartó iskolák között nagy átlagban nem változott a konfliktusokról alkotott vélemény. Ez fura volt. Mindeközben viszont a nem "kezelt" iskolákban átlagosan minden ötödik diákra jutott egy "intő" valamilyen konfliktusból eredő magatartás miatt, addig a kezelt iskolában ez 30%-al kisebb volt (0,14/intő/gyerek/év). A legnagyobb eredmény ott érték el, ahol a többek által megfigyelt személyek álltak ki a konfliktusok ellen.
A konfliktusok sokrétűek, itt mindet személyek vagy csoportok közötti negatív eseményt konfliktusként értékeltek. Minderről beszélgettek is. A diákok konfliktussal kapcsolatos érzéseik arról számolnak be, hogy ők mit éreznek a konfliktussal kapcsolatban. Az iskola "intői" (fegyelmezési cselekedet / disciplinary action a szép kifejezés) pedig arról tanúskodnak, hogy mikor csordult túl a pohár. Ez csökkent.
Tehát eredményes volt legalább a túlkapások megakadályozásában a beszélgetés az iskola tanulóinak egy igen kis részével. A beszélgetések alatt megszerzett "üzenetet" a diákok át tudják adni, a maguk nyelvén, a társaiknak.
Miért nem csökkent a konfliktusokkal kapcsolatos megfigyelések, elfogadottság, stb. a kezelés hatására? Minden bizonnyal az érzékenyítés egyben az észrevett konfliktusok számát is növeli. A problémákra való rávilágítás szükséges a probléma megoldásához, de egyben a probléma súlyosságának érzetét is növeli. Valamit, valamiért. Érdekes lett volna későbbi években megnézni, hogy hosszabb távon változott-e valami. A diákok világa lassan változik.
Nem gondolom, hogy a konfliktusok megszüntetése a cél. Azok mindig lesznek. Konfliktus az is, ha a lányok haragszanak egyikükre, amiért annak levehető ujjú dzsekije van (ez nagyon megmaradt bennem 3-os koromból, s bizony egész délutános hirig volt a lányok között a fiúk nagy értetlenségére és derültségére), s az is, ha öten összerugdosnak egy hatodikat (na szerencsére ilyen emlékem nincs). A diákok ezen a terepen tanulják meg a szociális érintkezés szabályait, a konfliktus kezelést és tűrést. Ki kell próbálniuk dolgokat, amik később már sokkal veszélyesebbek, súlyosabb következménnyel járnak. Nekünk szülőknek, tanároknak a feladatunk a túlkapások visszanyesése. És természetesen a gyerekeink segítése, hogy a konfliktusokat feldolgozzák (miért is gond, ha a másiknak ilyen-olyan ruhája van). A van, amikor közbe kell lépnünk.
Az osztályban uralkodó légkörért az ott levők tehetnek a legtöbbet!
Hivatkozott irodalom
Paluck, E. L., Shepherd, H. és Aronow, P. M. 2016. Changing climates of conflict: A social network experiment in 56 schools. Proceedings of the National Academy of Sciences 113(3): 566-571
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése